A mexikói népművészeti alkotásoknak aligha van párja. Ezek közül is a kiemelkedik a Talavera, ami a pazar mintázatának köszönhetően meghódította az egész világot.
A Talavera születése
A 16. században, a spanyolországi Talavera de la Reina településről – innen ered a név is – érkezett szerzetesek és kézművesek új technikákat kezdtek el tanítani az őshonos pueblai lakosoknak. A helyi lakosok pedig gyorsan el is lesték a korongozó és az ónmáz használatát, valamint a különböző színek és minták alkalmazását. A bennszülöttek módszereinek, illetve a fejlettebb európai, ázsiai és arab technikáknak hála megszületett a Talavera. Majd a kivételesen gazdag, élénk színű kerámiák eredetiségének megőrzésére és készítésére fazekas céhek és manufaktúrák jöttek létre.
Már a 16. század második felétől jellegzetes Talavera csempékkel és figurákkal díszítették a templomokat és kolostorokat, valamint a főbb épületeket. A mexikói cserépáru pedig azóta is töretlen népszerűségnek örvend, ami a mai napig a kezdetekkor lefektetett gyártási technika szerint készül.
Az aztékok és a maják is fazekaskodtak
Az aztékok már a spanyol konkvisztádorok megérkezése előtt is használtak agyagot a fazekasáruk elkészítéséhez, amiket kezdetleges kiégetéssel készítettek el. Az őslakók nemcsak használati tárgyakat formáltak, hanem számos vallási jelképeket is. A kezdeti egyszerű, absztrakt formákat később pedig felváltották a természeti elemekkel díszített mintázatok.
Csakúgy, mint az aztékok, a maják is előszeretettel készítettek különféle kerámiákat. Érdekesség, hogy az elérni kívánt minőség érdekében vulkáni hamuval és zúzott kövekkel erősítették meg a cseréptárgyak anyagát. A színezést pedig vízben oldódó ásványokkal érték el.
Forrás: lafuente.com
Fotók: canva.com, flickr.com
