Nálunk igencsak kikopott már az a tradíció, amikor a halottak napja valóban egy vidámabb ünnep volt. Csupán a különféle halotti torokban és népi szokásokban találhatunk darabkákat mára. Európában a kereszténység elterjedésével fokozatosan tűnt el az az ősi szokás, amely szerint a halottaink egyszer egy évben meglátogatnak minket. Ilyenkor ünneplünk, fogadjuk őket és velük töltjük a napot. Napjainkban már az eredetileg étel- és italáldozat helyett szimplán virágokat viszünk a temetőbe. Nem úgy, mint Mexikóban, ahol a halottak napja ma is egy különös, misztikus mulatság temetőbe vitt ételekkel és lakomával.
Egy ősi kultusz megmentett darabkái
A monoteista vallások megjelenése előtt a világ szinte minden táján elfogadott volt, hogy a földi élet megszűnése után a lélek tovább folytatja valamilyen módon létét a túlvilágon. Ez a legtöbb civilizációnál más-más hitvilággal párosult. A mexikói halottak napi hagyományok szerint, amely még az ősi azték kultuszból gyökerezik, az elhunytak egyfajta túlvilági dimenzióba kerülnek, ahonnan egyszer egy évben hazalátogathatnak élő szeretteikhez november másodikán.
A láthatatlan túlvilági kapu ilyenkor megnyílik a holtak előtt, és ők átjöhetnek a mi világunkba. Ezt a találkozást ünneplik a mexikói halottak napján, továbbá készülnek fel az ősök fogadására. A holtaknak szánt ételek és italok áldozatként való bemutatása, a csontvázjelmezes felvonulások, a jellegzetes mexikói halottak napi smink, valamint ruházat mind egy ősi letűnt világhoz kötődik. Nem is véletlenül lett 2003-ban az UNESCO világörökség része az ünnepség.
Amikor két világ találkozik
A halottak napja Mexikóban az egyik legnagyobb ünnep. Ilyenkor a csontvázbábok (catrina) és a koponyák veszik át a hatalmat az utcákon. Mindenki vidám, szól a zene, a többség koponyának festett arccal vagy jellegzetes mexikói halotti maszk viselettel, hagyományos ruházatban táncol és várja egész nap az elhunyt szeretteit erre az eseményre.
Megjegyzendő, hogy a díszes, festett mexikói koponya (calavera) az egyik legfontosabb eleme ennek az ünnepségnek. Egyszerre szimbolizálja az élők és a holtak világát, továbbá az újjászületést. A koponya mindenhol megjelenik ezen a napon, ahogyan a halottak napi jelmez lényeges részeként is. Csodálatosan díszített, színes, virágmotívumokkal felfestett koponyaarcok, szobrok, babák és édességek alkotják az ünnepség gerincét. Igen, édességek, ugyanis ilyenkor a csontváz és koponya alakú cukorkák és sütemények elengedhetetlen részei nem csak a házi oltárnak, hanem az egész ünnepnek.
Vacsora a holtakkal
A halottak napja Mexikó hagyományaiban nem létezhet az elhunytakkal való közös vacsora és a házi oltár nélkül. Előbbi a temetőben kezdődik, ahol a család megterít elhunyt szerettük sírján és nekik is kikészítve az ételt velük együtt étkezik. Ilyenkor a temető nem csak színes és fényes, ahogyan nálunk, hanem valóban olyan, mint egy vidám családi piknik.
A házi oltár, azaz az ofrenda szintén rendkívül fontos. Ezen helyezik el az elhunytak fényképét, gyújtanak gyertyát és teszik rá a szeretteik kedvenc ételeit, valamint italait. Ilyenkor az egész oltárt, de a sírokat és a mulatság helyszínét is jellegzetes narancssárga bársonyvirággal díszítik – ez náluk a halottak színe.
A mexikóiak felfogása a halálról láthatóan teljesen más, mint ahogy Európában. Ez jól tükröződik a halottak napja idején. Nehéz is talán megérteni elsőre, viszont ha rágondolunk a kedvelt és megható mexikói halottak napi mese (Coco) történetére, akkor talán érthető.
A mese nagyon élénken adja át azt, amit a mexikói emberek gondolnak és megélnek a halállal kapcsolatban. Érdekes és rendkívül színes hagyomány az övék.
Fotók: canva.com, pixabay.com