Szinte csak rejtély övezi Mexikó egyik legkülönlegesebb helyét, Teotihuacán romvárosát, amely minden bizonnyal a térség és az akkori világ egyik legpezsgőbb települése lehetett.
Van egy romváros Mexikóban, amelyben a híres egyiptomi piramisokat idéző monumentális építményeket találunk, amelynek eredete és a történte még mindig csupa rejtély, ám amely talán mindezek miatt együtt az ország egyik legkedveltebb turistalátványossága.
Következzen Teotihuacán, a város, ahol az istenek születtek!
Mit tudunk Teotihuacánról?
A régészek aranybányája és a turistáknak megunhatatlan célpontja az UNESCO kulturális világörökségének is részét képező Teotihuacán, amelynek egyik vonzereje, hogy tudományos értelemben ugyan már több mint száz éve kutatják, ám a romok nagyjából 95 százaléka még mindig feltáratlan – írja a helyről a Worlds of Art.
Ahogyan arra már a National Geographic emlékeztet, a maga idejében Teotihuacán a nyugati félteke egyik legnagyobb városa volt, ám szinte teljes homály övezi az eredetét. A források arra utalnak, hogy jóval az aztékok érkezése előtt, roppant alaposan tervezéssel, kézzel építették a romvárost, amely minden bizonnyal Krisztus előtt 100 és Krisztus után 600-650 között élte a virágkorát egy széles völgyben, Mexikóvároshoz hasonlóan hozzávetőleg 2300 méter magasan, a mai fővárostól egyébként nagyjából 50 km-re.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy hányan élhettek a húsz négyzetkilométernyi területen, ám nagyjából 150 ezertől 250 ezerig terjed a találgatások skálája – akárhogyan is, mindenképpen népes, pezsgő és izgalmas város képe bontakozik ki.
Azt azonban a mai napig nem tudni, kik lehettek a lakók, ám az biztos, hogy akkoriban nem így hívták a várost, amelynek a nevét az aztékok adták. Ők érkeztek meg a helyre a 14. században, és az elhagyott romokat a saját teremtésmítoszukkal összekötve adták a Teotihuacán, azaz az „istenek születésének a helye” nevet. Az egykori város ütőerét jelentő utcát is ők kezdték Halottak útjának hívni.
A város összeomlása
Ahogyan már jeleztük, rengeteg a kérdőjel, így azt sem lehet biztosan tudni, hogyan, miért szűnt meg a politikai, gazdasági, kulturális és katonai központ.
Egyes feltételezések szerint Kr. után 600 körül szándékosan borították lángba a főbb épületeket, és semmisítették meg a vallási szobrokat, amely azt is jelentheti, hogy a szegények lázadtak fel a gazdagok ellen, ám ez végül Teotihuacán pusztulását is okozta.
Más elmélet szerint ellenség tört az egyébként katonai épületeket nélkülöző városra, fosztotta ki és gyújtotta fel. Bárhogyan is történt, nagyjából időszámításunk szerint 750-re elnéptelenedett a hely, az addig ott maradók is arrébb költöztek, netán visszatértek őseik otthonába.
Város egy „sakktáblán”
Bár tényleg sok a felfedezetlen rész, az nyilvánvaló, hogy Teotihuacán igencsak takaros város volt, hiszen átgondolt elrendezés alapján, már-már sakktáblaszerű alaprajz szerint épült fel. Jól működő vízelvezető és -ellátó rendszerrel rendelkezett, és a palotáktól kezdve a templomokon és közigazgatási épületeken át változatos lakónegyedekig funkciójuk szerint változatos épületeket találhattunk benne.
A széles sugárutak közül is kiemelkedett a város főútjának számító, már említett Halottak útja, amely hozzávetőleg két kilométer hosszú, a Hold piramisánál kezdődik, és mellette megtaláljuk a legfontosabb látnivalókat.
Ezek közül kettőt ki is emelünk.
A Nap-piramis
Teotihuacán minden értelemben kiemelkedő látványossága a Nap piramisa, amely nyugatra néz, és 65 méterrel magasodik a föld fölé. Az alapterülete nagyjából 220×230 méter, így Mexikó, és egyébként a világ egyik legnagyobb piramisának számít. Alapvetően a teljes magasságában felsétálhatunk rá (ha engedélyezett), így pazar látvány nyílik a környékre, némi fantáziával a lelki szemeink előtt láthatjuk Teotihuacán vibráló városát.
A Hold-piramis
Ugyan a másik jelentős piramisra, a Holdról elnevezettre részben a magas és keskeny lépcsők miatt nem lehet teljesen felmenni, innen is szép látvány fogadja a látogatót. A Hold piramisa valamivel szerényebb méretű, 43 méter magas, és a Holtak útjának északi végén fekszik. A másik végén a Fellegvárt találjuk a Ketzalkóatllal (aztékul Quetzalcóatl), azaz a Tollas Kígyó templomával.
Ha Teotihuacánban járnál
Amennyiben olyan szerencsés vagy, hogy eljutsz Teotihuacánba, érdemes néhány tanácsot megfogadnod ahhoz, hogy ne egy kiadós leégésről legyen emlékezetes a látogatás.
Még a legutóbbi évekig sem volt lehetséges előre, online megvásárolni a jegyet, a várakozást többnyire csoportos látogatással lehetett elkerülni. A helyszíni jegyvásárláskor pedig – a népszerűségre tekintettel – érdemes hosszabb sorban állásra készülni.
Akár gyorsan, akár lassabban jutunk be, nagy valószínűséggel erős napsütés forrósítja majd a levegőt, ráadásul a romvárosban árnyékot, így enyhülést adó fák is csak elszórva vannak, ezért szerelkezzünk fel sok vízzel, napvédő krémmel és a fejet védő sapkával. Ezeket persze a helyi mozgóárusoktól is beszerezhetjük, ám egyszerűbb előre feltankolnunk a szükséges holmikkal.
Fotók: canva.com, pixabay.com
