Festői rengeteg, hangulatos romváros, az egykori maja civilizáció lenyomatai. Chichén Itzá nagyjából ennyit jelent a hozzá nem értők számára. Mert valóban, kívülről szemlélve nem látszik rajta semmi különleges. Na jó, a romos épületek eleve egyfajta misztikus légkört teremtenek. Ez az érdekes érzés csak fokozódik, minél több részletre derül napfény. És még milyen jó, hogy világosságban hullik le a lepel a vérfagyasztó igazságról. A horrorról, amit ugyan az idő porba csomagolt, ám a romos felszín alatt a történelem megelevenedik, és a vértanukat kívánó valóságra fény vetül.
Irány a föld alá!
A misztikus elnevezés nagyjából annyit jelent: az itzai kút kávájánál. A félszigeten élő népek a természetes víznyelő aknákból (cenotékból) nyerték a vizet elérhető folyó híján. A város rögtön három ilyen képződménnyel is büszkélkedett, amiknek gyakorlatilag a létét köszönhette. A monumentális barlangok, azonban nemcsak az éltető vizet adták, hanem vallási rítusok, szertartások helyszíneivé is váltak.
Mára már csak két víznyelő maradványát őrizte meg az idő. A leghíresebb, de talán úgy még pontosabb a megfogalmazás, hogy a leghírhedtebb az Áldozat kútja (Cenote Sagrado). Ugye mennyire beszédes a név? Kitűnően fémjelzi a háttérben meghúzódó történetet. A nagy szárazságok idején főleg fiatal, szép lányokat ajánlottak fel a törzs tagjai az eső istenének. A másik képződmény az Ik Kil nevet viseli: a vizét érinthetetlennek tartották, áldozat gyanánt megszámlálhatatlan mennyiségű ezüst és arany hullott alá a mélybe, melyek jelenleg is a kút legalján őrzik a régmúlt lenyomatát. A Yucatán-félsziget csücskében elterülő síkság maja templomvárosa politikai és gazdasági főszerepet töltött be. A városhoz egyébként körülbelül hatszáz épület, templom és több labdapálya is tartozott.
Chichén Itzá, a megválaszolatlan kérdések rejtélyes romvárosa
Hogyan? Ez az a dilemma, amivel napjainkig kutatók és tudósok ezrei foglalkoztak, mindhiába. Hogyan tudták egykor felépíteni ezt a lélegzetelállító települést a dzsungel közepén? Hogyan voltak képesek az épületek alapjául szolgáló köveket a helyszínre cipelni? Egyelőre nem létezik logikus felelet egyik kérdésre sem. Pontosan ezért annyira titokzatos, ugyanakkor ezrek érdeklődését felkeltően vonzó a maják egykori városa. Mivel abból az időből írásos feljegyzések nem maradtak, így kizárólag a feltárások mesélhetnek a maják és toltékok birodalmáról. Éppen ezért a régészek a mai napig dolgoznak azon, hogy a romok üzeneteit megfejtsék, ezzel újabb és újabb szeleteket megismerve a történelem por lepte lapjairól.
A főpiramis a világ minden tájáról ezreket csábít
Kukulkán, a tollas kígyóisten tiszteletére épített piramis (El Castillo) a pazar restaurálásnak hála páratlan, pompás képet nyújt. A kőtemplom a környezete fölé magasodik, így a település minden szegletéből látható. Négy oldalán négy meredek lépcsősor vezet fel az épület szívébe, a kis termeket rejtő szentélyhez, ahol egykor a legyőzött ellenfelek fölött véráldozatokat mutattak be, természetesen Kukulkán istenségnek adózva. A tátott szájú kígyófejek, a lépcsők aljában, a történészek szerint őt ábrázolják.
Ha Chichén Itzá, akkor ez az az 55 méteres piramis, ami a legtöbbeket vonzza. Ráadásul az építmény a maja naptár szimbólumrendszere szerint épült. A vállalkozó kedvűek jó, ha felkészülnek a mászásra, mert egy-egy lépcsőfok magassága vetekszik a szélességével. És ez csak a jéghegy (piramis) csúcsa. A misztikus környezet, a világ hét csodáinak az egyike felfedezésre vár!
Fotók: canva.com
