A xoloitzcuintle, avagy az ősi mexikói szőrtelen kutya az aztékok társa volt az életben és a halálban, manapság viszont (elvileg) nem fenyegeti az a veszély, hogy a gazdájával együtt elhullik, netán megeszik. Ellenben megoldás azoknak, akik kutyára vágynak, ám allergiások a szőrre.
A mexikói kopasz kutyát, azaz a xoloitzcuintlét az aztékok és a maják az ember legjobb barátjaként tartották számon. A kutyák pechéje azonban ez nemcsak jó kapcsolatot jelentett, hiszen olykor megették őket, vagy a gazda halálakor neki is mennie kellett, hogy úgymond elvezesse őt az alvilágba.
A csupasz kutya eredete
A története nagyjából 3500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, és ahogyan a National Geographic feleleveníti, a nevét is az ősi azték nyelvből kapta. Egyrészt – akárcsak a mexikói vízikutyánál – Xólotl, a villámlás és a halál istene. másrészt itzcuintli, azaz kutya szó adja az elnevezést, röviden xolónak mondják.
Kutatók arra jutottak, hogy a xoloitzcuintle szőrtelenségét egy genetikai mutáció okozza, amely azért is felelős, hogy jellemzően ezeknek a kutyáknak nincsenek elülső zápfogaik. Első látásra a szőrtelensége alapján is egyszerű felismerni a mexikói kopasz kutyát, de például a hiányos fogazat a kutatóknak is segíti az ősrégi maradványok beazonosítását.
Léteznek még meztelen kutyák
Bár a mexikói meztelen kutya kétségkívül különleges, nem egyedi abban az értelemben, hogy rajta kívül is léteznek kopasz kutyák. Népszerű fajta a kínai meztelen kutya, amely remek társasági jószág, és roppantul ragaszkodik a gazdájához. Ugyanez igaz a perui meztelen kutyára, amelyet régen az inkák ágymelegítőként is használtak. Egyébként az összes szőrtelen kutyának létezik szőrös változata is.
Visszatérve a mexikói kopasz kutyára: hogy mennyire az azték kultúra részeit jelentették az ebek, az jól jelzi, hogy rengeteg kerámia maradt fenn róluk. Ezeken többnyire hegyes füllel ábrázolták, míg a szőrtelenséget ráncos bőrrel érzékeltették. A preklasszikus korból, azaz Kr. e. 300 és Kr. u. 300 közötti időszakból feltárt temetések háromnegyedénél találtak ilyen kerámiaedényeket, amelyek szimbolikus kísérőként segíthettek a halottaknak átjutni az alvilágba.
Később a felfedezők és hódítók, például Kolumbusz Kristóf is felfigyelt rájuk, látták, hogy gyógyászati célra is használják a mexikói kopasz kutyát. Mivel a testét nem fedi szőr, remekül vezeti a hőt, kvázi melegvizes palackként szolgáltak betegeknek.
Csakhogy a konkvisztádorok azt is felfedezték, hogy eledelnek sem utolsó a szőrtelen kutya, így a mohóságukkal szinte a kihalás szélére taszították a fajt. Végül 1956-ben ismerték el Mexikóban a xoloitzcuintlét, akkor, amikor már majdnem eltűnt… Azóta viszont nőtt a létszám, immár azok körében nagyon népszerű, akik allergiásak a szőrös négylábúakra.
Méghogy nem lihegnek
A csupasz kutyákkal kapcsolatban sokan gondolják, hogy nem lihegnek, mert egész testükön keresztül izzadnak. Ez ebben a formában nem igaz, a meztelen kutyák is lihegnek, akárcsak a szőrös társaik. És bár tényleg hiányos lehet a fogazatuk, az is túlzás, hogy nincsenek fogaik.
No de milyen is a xoloitzcuintle?
Persze rávághatjuk, hogy szőrtelen, ám ez csak egy külső jellemző. Nem nehéz mexikói kopasz kutyát nevelni, mert értelmes, gyorsan tanuló jószág, és akkor érjük el a legtöbbet nála, ha tisztelettel tanítjuk – itt jegyezzük meg, hogy a csodás Frida Kahlónak is volt mexikói szőrtelen kutyája. Manapság ideális választás lehet lakásban tartásra, mert nem túl nagy a mozgásigénye, a rendszeres játék és séta elég neki.
A mexikói meztelen kutya egyes források szerint 10-12, mások szerint 13-18 évig él, szóval mindenképpen hosszú ideig hűséges társunk lesz. A gyerekekkel türelmes, és ha jól neveljük, a többi háziállattal sem akad gondja, viszont idő kell ahhoz, hogy közvetlenné váljon a neki új emberekkel.
A kutyaszőrre allergiásoknak remek választás, ám ne felejtsük el, hogy a szőrtelenség miatt minden hatás közvetlenül éri a kutya bőrét. Ezért nyáron rá is gondoljunk a napvédő- vagy egyéb kutyafelszerelés vásárlásakor, mint ahogyan egyébként is ügyeljünk arra, hogy ne száradjon ki a bőre.
Fotók: canva.com, flickr.com
