Igazi Insta-sztár és nagy túlélő az axolotl, azaz a mexikói vízikutya, amely az egyedfejlődés szempontjából gyakorlatilag lárvakorban ragadt, és akár saját fajtársát is megeszi. A kannibál hajlam ne ijesszen el, egy nagyobb akváriumban otthon is tarthatunk axolotlot.
Különböző kvízek találós kérdése is lehetne, hogy mi az az axolotl, másként a mexikói vízikutya, hiszen hányan tudnák megmondani, hogy a talányos nevű jószág egy farkos kétéltű a harántfogú gőtefélék családjából?
Mit kell tudni az axolotlról?
Ne tévesszen meg minket az elnevezése, a mexikói gőtének is titulált állatka semmiben sem emlékeztet kutyára. A neve a nahuatl, azaz azték nyelv víz (atl) és a kutya (xolotl) szavaiból áll össze. Többféle teóriával magyarázzák, hogy miért kapta ezt a nevet a furcsa lény, ezek közül az egyik leginkább elterjedt, hogy a vízikutya a Xólotlhoz, a tűz és a villámlás kutya alakú istenéhez kapcsolódik.
Az Amblystoma mexicanum nem meglepő módon Mexikóból származik, régebben a Xochimilco csatornáiban és a környéken található tavakban élt nagy számban. A méretes populáció azonban a múlté, mára a faj helyzete kritikussá vált.
Mókás fizimiska, kannibál hajlamok
A mexikói axolotl vízikutya igazi közösségi média kedvenc, hiszen roppant jópofa képeket lehet készíteni róla, gyakran már-már mosolyog a fotókon. Kinézetre egy gyíkhoz hasonlít, a bőre nedvesen csillog, az első végtagjain négy, a hátsón öt ujj fejlődött ki, és még a szemhéját is tudja mozgatni. A vízikutyák jellemzően legfeljebb 25 centiméterre nőnek, ritkán találni 30 centis példányokat is – vagy ahogyan a National Geographic mókásan megmutatta, nem is sokkal nagyobbak, mint egy teáscsésze.
A természetben többnyire szürke színű „lábas hallal” találkozunk, viszont az állatkereskedésekben változatos színekben kapható, a kék, sárga, rózsaszín, a fekete vagy az albínó axolotl sem ritka.
No de mit eszik? Nem lennénk vele egy tóban, hiszen az axolotl ragadozó életmódot folytat, rákokat, kisebb halakat, rovarokat és kétéltűeket fogyaszt, de ha úgy hozza a szükség, a fajtársait is megeszi. A vacsorára kiszemelt zsákmánynak szinte esélye sincs menekülnie, hiszen vákuumerővel szippantja a gyomrába.
Nappal meglehetősen visszafogott, inkább szürkületkor és éjjel aktív, szoros összefüggésben azzal, hogy nem kedveli a fényt, a hatására visszahúzódóvá válik. A vízikutya méretei és külső tulajdonságai részben az őshonos környezetből fakadnak, hiszen az élelemben szegény helyen jobb nem felnőtt méretűre nőni, mert akkor több és jobb minőségű táplálékot kell a szervezetbe juttatni. Az egyedfejlődése során lényegében nem jut el a felnőttkorba, mintha az egész életében megragadna a lárvaszakaszban – ezt támasztják elő a külső kopoltyúk is, amelyek a kétéltűek között csupán a lárvák sajátja.
A mexikói vízikutya túlélésre termett
Ugyanakkor különleges tulajdonsága, hogy képes kopoltyúval és tüdővel lélegezni. Persze nem egyszerre: alapvetően a vízben él és (külső) kopoltyút használ, ám amennyiben kiszárad az élőhelyeként szolgáló tó, akkor átáll a tüdővel való légzésre.
Az is igaz az axolotlokra, hogy vissza tudják növeszteni egy-egy elvesztett testrészüket, a lábaikat, a farkukat, sőt a belső szerveik egy részét, így például a szív vagy az agyat egy darabkáját. A kiváló regenerációs képességnek tudható be, hogy gyakori kísérleti alanyai a tudósoknak.
Meddig él egy axolotl?
A természetben jellemzően tíz évet élnek, azonban ha otthon ideális körülmények között tartjuk őket, akár 20-25 évig is velünk lesznek. A természetes környezetben alaposan gondoskodnak az utánpótlásról, hiszen a szaporodásakor a hím násztáncot jár, feromonokkal csábítja a nőstényt. Utóbbi akár 700 petét is lerak, amelyek 12 nap alatt kikelnek, és alig egyhónapos korukban már a hátsó lábak is megjelennek.
Axolotl tartása otthon
Természetesen nem kell Mexikóig mennünk ahhoz, hogy a vízikutyával találkozzunk. Az első példányokat már az 1800-as években elhozták Európába, azóta pedig kedveltté váltak, így otthon is tarthatunk belőlük. A mexikói axolotl ára néhány ezer forint, ám kellően fel kell szerelkezni a tartásához.
Kezdésként szükségünk lesz egy nagyobb akváriumra, amelyet nemcsak megtöltünk vízzel, hanem le is fedjük. Ahogyan már részleteztük, ragadozó és kannibál hajlamai is vannak, így nem tartható más fajokkal, a saját fajtájából is csak a hozzá hasonló méretűekkel oszthatja meg a helyet.
Tényleg fontos megfelelő méretű, legalább 50 literes, kellően erős szűréssel és hűtéssel bíró akváriumot választani az axolotlnak, mert a túl kicsiben depresszióssá válhat, és akár el is pusztulhat. Ez egy betegség, amely fenyegeti az axolotlot, ám a nem megfelelően tiszta vagy a túl meleg víz is megviseli. A fertőzéseket némi sóoldattal kerülhetjük el, míg a víz hőmérséklete ne legyen több 18-20 foknál. Ha valamelyik vízikutyánkat megsérti egy társa az etetés közben, akkor hideg vízbe, külön kell tenni, hogy gyorsabban gyógyuljon.
Nemcsak a társak, mi is sérülést okozhatunk az érzékeny bőrének, ezért ne tapogassuk – hagyjuk nyugodtan élni az akváriumában, inkább örökítsük meg néhány képen a mókás kinézetű jószágot!
Fotók: canva.com
