A chili paprikák a nemzetközi konyha számos színterén óriási sikert aratnak, de talán a mexikói fogásokból hiányozhat a legkevésbé a kellemesen vagy épp érzékeket borzolóan csípős íz. Őrölve és frissen egyaránt előszeretettel alkalmazzák a séfek. A mexikóiak egyébként úgy forgatják a fakanalat, hogy a csípősség és az ízvilág egyensúlyi állapotba kerüljenek egymással. Vagyis a túlzás sohasem célravezető, legfeljebb egy-egy fogás tálalásánál a vendégre bízható, hogy tovább fokozza-e az amúgy is könnyeket csalogató élményt.
A szárított, illetve a friss chili paprikák más-más névvel rendelkeznek, még akkor is, ha ugyanazon típusról beszélünk. Ennek az oka roppantul egyszerű: a szárítással és esetenként füstöléssel teljesen megváltozik a paprika íze, mintha egy új fajta öltene paprikatestet.
Íme az igazi nagyágyúk a chili paprikák világából
A poblano zöld színű variációja a legkedveltebb. Enyhén csípős jellegének hála kiváló alapanyaga többek között a töltött paprikának. De frissen fogyasztva is nagyszerű ízélményt kínál, ahogy ragukra, szószokra is jótékonyan hat a jelenléte. A poblano paprika szárítás után az ancho chili névre vált, aminek a népszerűsége vitathatatlan és nem kizárólag Közép-Amerikában.
A habanero az egyik csípni való chili-celeb, legalábbis a Scoville-skála (a paprika erősségét meghatározó értékspektrum) tanúsága szerint. Húsa alapvetően nem vastag, de frissen mégis lédús élményt nyújt. Eredetileg a trópusokról származik, de napjainkban már Magyarországon is mind többen foglalkoznak a termesztésével. A habanero paprika kategória név, hiszen számtalan színű, ízjegyű variáció sorolható ide. Trópusi gyümölcsre emlékeztető íze miatt a gasztronómia egyik kedvelt chili paprika fajtája.
A jalapeño fényes zöld színével és ízletességével nem csak Amerika kedvence. A jalapeño paprika amúgy nagyrészt Mexikóból származik, ahol az őslakosok úgy tekintenek rá, mint mi a szotyira. Nekik nassolnivaló, nekünk csípnivaló fűszernövény. A jalapeño növény piros termése a zöldhöz képest gyümölcsösebb ízvilágot rejt, miközben édes aromával is büszkélkedik.
Füstölt állapotában a névcsere jelensége újfent felbukkan: a chipotle karakteres ízével, füstösségével a kulináris kalandozások kihagyhatatlan állomásaként szolgál. A füstölt chipotle ragukban, szószokban és fűszeres főételekben egyaránt ízletes összetevőként juthat főszerephez.
A morita a chipotle paprika egy fajtája, a fő különbség, hogy a morita paprika füstölési ideje határozottan kurta, így a lágyság, és a gyümölcsös ízvilág érintetlenül megmarad. A füstölés során pekándiófát használnak, aminek aztán a chili nem mindennapi karakterességét köszönheti. Közepesen erős. Beáztatva kiváló paszta remekelhető belőle, de őrölve levesekben, salátákban és szószokban is megállja a helyét.
A serrano paprika elnevezése a származási helyére utal, a mexikói hegyvidékekre. Kifejezetten fűszeres paprika, ezért aztán salátákból, szószokból, mártásokból, pikáns étkekből és köretekből kihagyhatatlan.
A chilaca chili szárított változata, a pasilla mártások és salsák elkészítésének egyik sztárja. Íze gazdagon füstös és földes. Elsősorban gyümölcsökkel párosítják, vagy kacsa, bárány esetleg tenger gyümölcsei mellett is feltűnhet.
A cascabel a magyar cseresznyepaprikához megszólalásig hasonlító mexikói chili. Kimondottan ajánlott levesek, hús- és halételek fűszerezésére.
A guajillo a mirasol paprika szárított formája. Az erőssége közepesnek, az íze pedig kifejezetten édesnek mondható. Mártások, salsák és levesek igazán jellegzetessé tehetőek a közbenjárásával.
A chile de árbol egy mérsékelten csípős, viszont meglehetősen sokoldalúan felhasználható paprika. Mexikóban leginkább a házi készítésű szószokban és mártásokban kóstolhatjuk meg.
A pequin paprika a kicsi a bors, de erős klasszikus esete. Az apró termésű zöldből ragyogó pirosra érő chili frissen fogyasztva citrusos, füstös és enyhén diós aromájú.
A végére egy tipp: a legbiztosabb tapasztalatszerzési stratégia: a kóstolás!
Fotók: canva.com
